Jó tudni, hogy mézünket hogyan érdemes raktározni, ha nem akarjuk mindjárt pergetés után piaci áron eladni, hogy akár még évek múlva is megfelelő minőségű maradjon.
A magyar méhészek élete manapság annak ellenére feszült, hogy elméletben azt a természetközeli szakmát gyakorolják, mely az embert nyugodttá és kiegyensúlyozottá teszi. Köszönhető ez elsősorban a hosszan tartó télnek, amelynek általában nem kellene aggasztani a méhészt, amennyiben jól telelt be ősszel, de amely idén néhány családnál el is választhatta a fürtöt a mézkészlettől (A cikket lásd itt). Az aggodalom másik okát képezi a 300 ezer hektárnyi neonikotinoidos repce közelgő virágzása, melynek a következményeit még nem láthatjuk, csak várhatjuk.
Jó hír viszont, hogy az Európai Parlament által magyar kezdeményezésre elfogadott mézjelentés olyan garancia, mely talán már jövő év végére, azaz másfél év múlva jogszabályokkal (az Európai Unió malmai lassan őrölnek) kiküszöböli, hogy hamisított vagy rossz minőségű méz kerüljön az európai piacokra.
A hohen neudorfi Méhészeti Kutatóintézet munkatársai négyféle méz minőségi változását figyelték meg különböző raktározási körülmények között. Arra voltak kíváncsiak, hogy miként befolyásolják a a raktározási körülmények illetve a feldolgozottság foka a méz minőségét.
KÉTFÉLE TAVASZI ÉS KÉTFÉLE NYÁRI MÉZET VIZSGÁLTAK (16,4 – 17,8 víztartalom mellett). Mindegyik mézmintát három különböző módon dolgozták fel: egy részüket üvegekbe töltötték, másokat az üvegezés és kristályosodás előtt kevergették és a harmadik mézmintát hat hónapon keresztül vödrökben tárolták, majd lassú melegítéssel a keverhetőségig folyósították, keverték majd üvegezték. Ezek közül mindegyik mintát részben egy 12 fokos állandó hőmérsékletű mézraktárban, illetve szobahőmérsékletű helyiségben (20 Celsius fok) továbbá méhesházban tároltak. Az utóbbiban a hőmérséklet természetesen ki volt téve a folyamatos hőingadozásnak.
A KÉT ÉVES TÁROLÁS SORÁN A KUTATÓK HATHAVONTA MEGVIZSGÁLTÁK A MÉZEK LEGFONTOSABB MINŐSÉGI PARAMÉTEREIT: ÍZÉT ÉS ILLATÁT, SZÍNÉT, ÁLLAGÁT, VÍZTARTALMÁT, AZ INVERTÁZAKTIVITÁST ÉS A HMF-TARTALMAT (a mézet nagyrészt alkotó gyümölcs -és szőlőcukor bomlásterméke a HMF, a hidroxi-metil-furfurol /a szerk.).
A kutatók számítottak arra, hogy a hűvös raktárban tárolt kiüvegezett méz mutatja majd (német mézrendeletnek megfelelő) a legjobb minőséget, és ez így is volt, de meglepte őket, hogy A MÉHESHÁZBAN TÁROLT MÉZ, ahol a hőmérséklet a két év során -12 és 30 Celsius fok között ingadozott SZINTÉN JÓ PARAMÉTEREKET MUTATOTT, sokkal jobbakat, mint az állandó szobahőmérsékleten tartott mézek. A szobahőmérsékleten tartott mézek enzimaktivitása a határérték alá csökkent és a HMF tartalom három esetben túl magas volt.
A kutatók következtetése az volt, hogy leginkább akkor marad meg a méz minősége, ha hűvös száraz helyen feldolgozott állapotban tárolják. A legjobb eredményt a száraz, hűvös (12 fok) fénytől védett kiüvegezett mézeknél, és a „méhesházban” tartottaknál figyelték meg.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu