Eddig általában nem szokott észrevehetővé válni, de a hárs elvirágzása után sokan rácsodálkoznak, hogy honnan került be ennyi atka a kaptárainkba?
A méhészetek egyik fele szaporítja, a másik meg zömmel kapja ezt a kártevőt. A kártétel megelőzésében alapvető fontosságú az atkafertőzöttség szintjének egész szezonra kiterjedő ellenőrzése, és szükség esetén a gyérítések végrehajtása. A méztermelési idény végével – ez legtöbbünknél a hárs, de legkésőbb a napraforgóméz elvétele után – mindenkinek fontos megkezdeni a kezeléseket. Szerencsés lenne, ha egy-egy térség, vagy akár a megye méhészei egyidőben, egyféle módon védekeznének, ez tudom nehezen megvalósítható.
Fontosnak tartom a nyárvégi kezeléseknél, hogy megfelelő szintre csökkentsük az atkák számát, és ezt a betelelésig már ne is engedjük újra felszökni (a méhcsaládjaink atkafertőzöttségi szintjéről több módszerrel is információhoz juthatunk, ajánlom az OMME monitoring füzetekben leírt eljárásokat tanulmányozni). Rendkívül hasznos a higiénikus aljdeszkák használata a rakodókaptáras méhészetekben. A nyárvégi kezelések fontosságát a telelőméhek egészségének megőrzése miatt fontos végrehajtani, azonban ebben az időszakban a kiterjedt fiasítás biztos menedéket ad atkáinknak, ezért a sorozatkezelés, vagy a tartós hordozós kezelés két hetet legalább fedjen le, de indokolt lehet hosszabb időszak is!
Szeptember-október a rablások és a kutatás miatt veszélyes, ekkor már esnek össze az elhanyagolt méhészetek méhcsaládjai, és a rablott család atkái előszeretettel váltanak át a rablóméhekre.
A legfontosabb talán az összes atka elleni kezelés között a fiasításmentes állapotban végrehajtott kezelés, hiszen ekkor a hatóanyag elérheti az összes atkánkat, és tényleg nagyon kevés marad a méhcsaládban tavaszig. Azonban egyedül erre a védekezésre sem alapozhatunk, hiszen ha nagyon sok atkaszívott méhvel megy a télbe a méhcsalád, az nem biztos, hogy túléli a telet, ezért a védekezési tevékenység napraforgó végétől decemberig nagyon nagy jelentőségű!
Talán kevesen tudják, de a 70/2003-as FVM rendelet is foglalkozik a varroa atkával kapcsolatos kötelezettségeinkről, ezek közül kettőt emeltem ki:
„A varroózis gyógykezelésére csak olyan, Magyarországon törzskönyvezett és forgalomba hozatalra engedélyezett állatgyógyászati készítmény használható, ami a varroózis kezelésére vonatkozó, magyar nyelvű használati útmutatót tartalmaz.”
„Elhanyagolt védekezés esetén – ha az állományban az atka feldúsult és a méhész az előírt védekezést nem hajtotta végre – a hatósági állatorvos a szomszédos méhállományok fertőződésének megakadályozása céljából kötelezi a méhészt a gyógykezelés haladéktalan elvégzésére. Ha a méhész a gyógykezelést nyolc munkanapon belül sem kezdi meg, akkor a kerületi főállatorvos a méhállományt állami kártalanítás nélkül leöleti.”
Ezek figyelembevételével hívom fel a figyelmet a megfelelő (és ENGEDÉLYEZETT) szerek használatára, és a kezelések utáni atkák számának ellenőrzésének fontosságára. Ha úgy is gondoljuk, hogy „lenulláztuk” az atkáinkat, nem dőlhetünk nyugodtan hátra a karosszékben, higgyük el, nem tart sokáig ez az állapot!
Nagy Csaba
OMME Somogy megyei szaktanácsadó
30/635-1268
nagy.csaba.zoltan@omme.hu
