Az Európai Bizottság végül nem tűzte napirendre a méhgyilkos növényvédőszerek betiltásáról szóló kezdeményezést, túl erős volt az ellenlobbi.
A házi vagy mézelő méhek tömeges pusztulása ijesztő, de régebb óta közismert jelenség. Az okok igen összetettek, ám átfogó kutatások három – neonikotinoid növényvédőszer-családhoz tartozó – rovarirtót találták az egyik fő bűnösnek, kórokozók terjedése, a klímaváltozás és a nagyipari mezőgazdaság egyéb kárai mellett.
Leggyakrabban vetőmagot vonják be ezekkel az anyagokkal, csírázáskor felszívódnak a növényben és elsősorban a talajban lévő és a csíraállapotban fenyegető kártevők ellen hatnak. Ám a növény élete során mindvégig magában hordozza, jut belőle a nektárba és a pollenbe is. Olyan kis mennyiségben, hogy korábban elhanyagolhatónak gondolták, ám az utóbbi években bebizonyosodott: hosszabb távon komoly idegrendszeri zavarokat okoznak, csökkentik a rovarok szaporodóképességét, gyengíti immunrendszerüket.
A méhek pusztulása olyan másodlagos okból következik be, mint hogy nem találnak vissza a kaptárba, egy-egy máskor veszélytelen vírus vagy kártevő is egész családokat irthat ki.
A házi méhek problémája ráadásul csak a jéghegy csúcsát jelenti, gyakorlatilag minden beporzó rovar érintett: a vadméhektől a zengőlegyeken át a lepkékig. Ha pedig a beporzók hirtelen eltűnnek, annak beláthatatlan gazdasági és ökológiai következményeit felesleges hosszasan sorolni.
Nagy a baj, mégsincs napirenden
Jogosan vetődik fel a kérdés: ha ilyen nagy a baj, miért nem teszünk semmit? A válasz meglehetősen bonyolult, nyilvánvalóan természetvédelmi, gazdasági és politikai kérdésről van szó. Ne menjünk messzire, saját házunk táján megtaláljuk a probléma megértéséhez szükséges információt. Érdemes azzal kezdeni, hogyaz Európai Unió tett két lépést előre a méhek védelmében, majd egyet hátra.
A bizottság március 22-23. között ülésezik, de a várakozások ellenére napirendjén nem szerepel a kérdés. Hiába a tudományos bizonyítékok, az Európai Parlament és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) támogatása, a téma jelenleg nincs napirenden
– mondja a 24.hu-nak Simon Gergely, a Greenpeace közép- és kelet-európai regionális vegyianyag-szakértője.
Erős lobbi
Miért? Valószínűleg, mert a Bizottság nem bocsát szavazásra témát úgy, hogy abban nincs legalább alapvető egyetértés az államok között. A háttérben egyértelműen gazdasági érdekek állnak, míg Franciaország, Írország, Szlovénia, Luxemburg, Horvátország, Málta (és korábban Nagy-Britannia) egyértelműen a tiltás mellett áll, a többiek csendben vagy több-kevesebb érvet felsorakoztatva ellenzik. Nem véletlenül, a vegyipari cégek lobbitevékenysége igen hatékony.
Európai szinten a magyar kormány sem támogatja az érintett növényvédőszerek teljes kivonását, sőt kisebb területen kukoricára és napraforgóra, majd óriási területeken a repcére is vészhelyzeti eseti engedélyt, magyarán derogációt kért és kapott.
Vagyis az európai gyakorlattal szemben, hazánk kifejezett kérésére az ország gyakorlatilag teljes területén szabad neonikotionidokkal kezelt repcét vetni.
A három legfőbb hivatkozási pont:
- Nem bizonyított a méhpusztulás és a szóban forgó szerek közti közvetlen kapcsolat.
- A neonikotionidok tiltása hatalmas visszaesést okoz a termésben.
- A vegyszerek kiváltása csak a környezetre és az élővilágra sokkal veszélyesebb anyagokkal lehetséges.
Így a dohányzás sem okoz halált
Simon Gergely mindhárom állítást cáfolja. A neonikotionidok valóban nem okozzák a rovarok közvetlen és azonnali pusztulását, mert az vírusfertőzésből, az eltévedés okozta éhhalálból és tucatnyi más okból következik be. Közvetve viszont a vegyszerek a felelősek, a szakember példája mindent megmagyaráz:
A veszteséget a méhészek kilóban mérik, egy egészséges kaptárban 2-2,5 kiló a kijáró méhek tömege, ami 20-25 ezer egyedet jelent: egy-egy nagyobb pusztulás után az állomány fele, háromnegyede is eltűnik. Tolnában, Baranyában és Somogyban a legrosszabb a helyzet, míg az ország északkeleti tájain viszonylag ritka.
Ebből is látszik milyen összetett problémáról van szó. Egyik oldalról bizonyítottnak tűnik a növényvédőszerek pusztító hatása, ám a másik oldalról ezt nem lehet minden kétséget kizáróan alátámasztani. Ehhez az elpusztult méhek nagy tömegéből kellene kimutatni a vegyszert, csakhogy a méhek nagy területen szétszóródva, a kaptártól távol hullanak el. Képtelenség őket megtalálni.
Menekülnek a virágok elől
A méhész mielőbbi megoldásban reménykedik. Néhány napja szakmai egyeztetést tartottak a NÉBIH munkatársaival, ahol úgy tűnt, a magyar hatóságok komolyan veszik a problémát, az idei évre ígértek megoldást. Nagyernyei Attila reméli, nem kell országos méhpusztulás ahhoz, hogy végre történjen valami, objektíven tekintve a helyzetre úgy véli 1-2 éven belül rendeződhet a helyzet.
Ha nem, a méhészek lassanként tönkremennek, de nem csendben: készek akár tüntetést is szervezni – mint francia társaik, akik sikerrel jártak.
Addig is marad a gazdálkodókkal való helybeni egyeztetés, ki mikor és milyen növényvédőt használt földjein. A méhészek ennek függvényében költözködnek, mentik méheiket amíg tudják, de az erdő közepére mégsem szorulhatnak vissza. Nagyernyei Attila megjegyzése kiváló végszó:
A méhésznek nem lehet célja menekülni a virágok elől.
Forrás: 24.hu
Korábban a témában: