Kicsit távolinak tűnő témával foglalkozunk: az országban legfeljebb húszezer családot érint a hír, miszerint megtalálni vélik a méhek rettegett kártevője, sokuk pusztulásának közvetlen és közvetett okozója, a méhatka ellenszerét.
De csak első pillanatban tűnik távolinak a téma, mivel az élelmiszer- termelés java a méhektől – számuktól, egészségüktől, munkájuktól, a beporzástól – függ.
A varroa nevű atkával szemben már számosan keresték az ellenszert, de ez a méhek testén szívogató, élősködő pókszabású – mint majdnem minden atkaféle – igen ellenállónak bizonyult. Az eddigi költséges, bonyolult eljárással végzett védekezést pofonegyszerű anyag használata válthatja fel: ez a lítium-klorid. A lítium és kloridos sója szinte minden háztartásban megtalálható, ha másként nem, apró ceruzaelemek formájában van jelen. Az előállítása egyszerű, így ha az új szer beválik, akkor olcsó, gyors és biztos fogás lehet a méhcsaládok egészségének megőrzésében.
A német Hohenheimi Egyetem kutatói a közelmúltban felfedezték, hogy a megtámadott méhcsaládok egészsége a lítium-kloridos kezeléssel viszonylag egyszerűen helyreállítható, csupán annak vizes oldatát kell a téli takarmányként használt cukorhoz keverni, ami pár nap alatt elpusztítja az atkákat. A megoldásra véletlenül jöttek rá a szakemberek: egy bonyolult, a genetikai örökítőanyaggal kapcsolatos beavatkozás során segédanyagként használtak lítium-kloridot, amikor később kiderült, hogy ez a vegyület irtja az atkát. Persze még sok víz folyik le a Dunán, amíg az ellenőrző kísérletsorozat, az engedélyeztetés befejeződik, de bizakodásra adhat okot, hogy a kutatók a szernek eddig semmilyen káros mellékhatását vagy a mézben való lerakódását nem tapasztalták.
Emellett könnyen beszerezhető, mivel a lítium világszerte bőséggel áll rendelkezésre.
ÁZSIÁBÓL JÖTT. A becsületes nevén ázsiai méhatkának, latin neve után a szakmában azonban csak varroa atkának nevezett élősködőt nálunk először 1978-ban észlelték. Ma minden kontinensen megjelent és károsít. Kicsi, alig 1-1,5 milliméteres állat. A méh testén megkapaszkodva szívogatja a testnedveit, ami önmagában is baj, de közben különféle kórokozókat – vírusok, baktériumok stb. – is terjeszt. Képes egész méhcsaládokat elpusztítani, csak kemény és nehézkes szerves savas és gyógyszeres kezelésekkel tarthatók fenn a méhészetek. Jelenleg az európai méhészek legnagyobb ellensége.
Forrás: Szabad Föld
